Porológus
Szomorúan sétálok az utcán a kitűzött célom felé. Hogy hová tartok? A temetőbe. Már több éve, hogy elhunyt, de még nem tudtam túl tenni magamat a halálán. Minden héten lemegyek hozzá. Viszek neki virágot, és beszámolok neki, hogy mi történt ameddig nem látogattam meg. Ma sem volt másképp. Elértem a fekete vaskaput, ami mögött sírkövek húzódtak. Nyikorogva nyílt ki és engedett be, de ez már csak zene volt füleimnek. A csönd ami az egész helyet körüllengte rémisztő volt. Megálltam a megfelelő kő előtt és térdre borultam.
- Sajnálom. - ez a szó akárhányszor erre járok, mindig elhagyja a számat. Tudom, hogy már nem tudok rajta segíteni, de remélem látja, hogy szörnyen bánom a hibáimat. - Képzeld el, mindenki boldog. Legtöbbünk már a családalapításon gondolkozik. Kétnaponta mindig össze szoktunk gyűlni, mint régebben, de tagadhatatlan, hogy nagyon hiányzol mindenkinek. Remélem te boldog vagy ott ahol éppen most vagy - eresztettem el egy erőtlen mosolyt. - Ha aznap kicsit gyorsabb vagyok, ha nem veszítem el a fejemet, ha elvállalom a feladatot, talán minden másképpen történt volna - a végén már sírva borultam a sírkőre ami alatt az életem egyik legfontosabb személye feküdt. - Sajnálom. Minden az én hibám. Nekem kelleni itt feküdnöm helyetted.
Hogy ki vagyok? A nevem...
És íme a blog trailere. Minden létező/nemlétező tudásomat belefektettem és több napig készítettem. Igaz hogy nem a legjobb, hiszen ez az első videó amit összevágtam. Remélem azért tetszik.
